A nedvesség és a víz elleni védekezés, azaz a szigetelés gondolata ugyan több ezer éves, bár múltjáról csak szórványos feljegyzések maradtak fenn, de megismerésük nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elérkezzünk a mai, már iparosított felhasználásához. Az egyre kisebb építési területek, a beépíthető százalékok, a kötelező parkolási lehetőségek kiépítésének igénye és zöld területek létesítése (zöldtetők) a szigetelések irányába terelte a szakmát. Azonban a szigetelés azon szakterülete a szakmának, ahol az épület élettartama során nem javítható a szigetelés, vagy ha igen, akkor az eredeti költségek többszöröséért végezhető el a javítás, de ezek szakmai sikerét soha nem lehet garantálni.

 

 

 

 

A szigetelések legfőbb feladata, hogy az épületet védje a nedvesség és a víz káros hatásaitól és szükségleteknek megfelelő szintű, olyan mértékű szárazságot biztosítson az épületnek, mely a rendeltetésszerű használathoz szükséges. Ellenálljon a szigetelést érő hatásoknak, igénybevételeknek. Élettartama a védendő épület élettartamával összhangban legyen. A szigetelés módja, anyaga a szerkezetben lévő helye, kialakítása függ az épület rendeltetésétől, a nedvesség okától, vegyi összetételétől.    

 

A vízszintes falszigetelés csak a felmenőfalakat, míg az összefüggő fal-és padlószigetelés a szigetelési sík fölé és mögé kerülő összes szerkezetet védi. A talajpára és nedvesség elleni szigetelések nem a teljes alapterület alatt egyszerre és egy időben, hanem részletekben készülnek. Erre azért van szükség, hogy elkerüljük a fal és a padló eltérő ülepedéséből adódó, káros hatásokat. Vízszintes falszigetelés esetében először a külső főfal alatti, majd a közbenső, azaz a válaszfalak alatti szigetelést helyezik el. Mivel a lakó-, illetve az állandó emberi tartózkodásra való épületekben a padlószigetelésre is szükség van, ezt utólag, a felmenőszerkezetek megépítése után készítik el. Összefüggő fal- és padlószigetelés esetében előfordul, hogy a függőleges falszigetelés a padlószigeteléssel együtt készül, de általában egy más időpontban, kívülről a már kész épület falára helyezik el. A vízszintes fal- és padlószigetelést – az egyszerűbb csatlakoztatás miatt – általában azonos síkban készítik, de ha az épület homlokzatképzése vagy egyéb szerkezeti szempont azt kívánja, akkor különböző síkokba is kerülhetnek.. A talajpára és talajnedvesség elleni szigeteléseket mindig folytonos felülettel alakítják ki. Ha a szigetelést tágulási hézagok, csővezetékek stb. szakítják meg, akkor ezeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy szigetelési értékük a részekkel azonos legyen.

 

Az állandó vagy időszakosan talajvíznyomásnak kitett épületek, építmények szigetelését a mértékadó talajvízszintig le kell vinni. Előfordul, hogy a mértékadó talajvízszint, és ezáltal a talajvíz elleni szigetelés magassága is még a talajszint alatt van. Ilyenkor a talajvíznyomás elleni szigetelést vízhatlanul csatlakoztatott talajnedvesség elleni szigeteléssel toldják meg a terepszintig, illetve az épület lábazati kiképzésétől függő magasságig. A szigetelés készülhet külső szigetelésként, teknőszerűen, és készülhet belső szigetelésként, ha meg kell várni az épület süllyedését, vagy ha egy sikertelen külső szigetelést belülről meg kell ismételni.

 

Rétegfelépítések 

A szerkezetekre kerülő rétegfelépítés – azaz a szigetelés – fajtája függ vagy függhet: a szigetelő rétegek fajtájától és anyagától, az épület rendeltetésétől, a szerkezetek használati módjától, a szerkezetek kialakításától és a szerkezetek érő hatásoktól és igénybevételektől. A tervező feladata az, hogy a külső és belső hatásoknak ( nedvességhatások, hőhatások, mechanikai hatások, fotokémiai, vegyi és biológiai hatások) egyaránt tartósan ellenálló szerkezetet tervezzen, amelyben a szerkezet rétegek és azok anyagai együttesen alkalmasak a megkívánt követelményszint elérésére.

 

 Szigetelés tervezésének általános követelményei 

-          a szigetelést csak az adott célra műszakilag bizonyítottan alkalmas anyagokból lehet tervezni, illetve egyes esetekben az ide vonatkozó jogszabályok szerint kell eljárni

-          a vízszigetelő anyagok kiválasztásakor nemcsak azok tulajdonságait és beépíthetőségét, hanem más, velük érintkező épületszerkezetek anyagait, azokkal való kölcsönhatásait, valamint a teljes rétegrendet is figyelembe kell venni, éppen ezért a tervezést csak a választott vízszigetelő anyagra és szigetelési rendszerre, valamint a kiegészítő szerkezetekre és szerelvényekre kidolgozott Alkalmazástechnikai Útmutatók, gyártmány- és termékismertetők, valamint a vonatkozó szabályozási kiadványok ismeretében és azok figyelembevételével szabad megkezdeni

-          kerülni kell a szigetelési felület gyakori törését, zegzugos vonalvezetését

-          a szigetelést úgy kell megtervezni, és anyagát úgy kell megválasztani, hogy a szerkezet, illetve az egyes épületrészek mozgásából adódó igénybevételeket a szigetelőképesség egyidejű fenntartása mellett károsodás nélkül fel tudja venni

-          a szigetelési rendszer megválasztásakor, tervezésekor a szigetelést érő, és előre látható külső és belső hatásokat figyelembe kell venni

-          a szigetelés felett olyan burkolat nem lehet, amelynek tönkremenetele következtében a szigetelés megsérülhet

 

 A tervezési szakasz

 A szigetelés tervezését szaktervezőkre kell bízni és ezen tervezők kiválasztásában vegyen részt a műszaki ellenőr is. Az adott szigetelési mód megoldásával, referenciával, felelősségbiztosítással, nagy szakmai gyakorlattal  rendelkező tervezőt kell választani. Így biztosítható, hogy az adott feladathoz optimális, minősített anyag kerül betervezésre.

 

A munka előszítése során a rendelkezésre álló tervdokumentációt kell ellenőrizni. Figyelni kell arra, hogy az alapvető épületszerkezeti előírásokat betartsák, ellenőrizni kell a szakvizsgálatok eredményét. Ellenőrizni kell a betervezett anyagok beépíthetőségét ( ÉMI alkalmassági bizonyítvány), azok megfelelnek-e a műszaki követelményeknek. Meg kell nézni, hogy a rétegrendben szereplő anyagok összeférhetőek-e.

 

Erről ásd előző cikkeink.

 

 Szigetelő anyag kiválasztásánál is törekedjünk a minőségi anyagokra, melyhez használható előző cikkünk. El kellene felejtenünk az alépítményi szigeteléseknél (is) a „csupasz”lemezt. Sajnos még mindig nagyon sok kivitelező használja ezt az anyagot, mert „ezzel szoktunk szigetelni”. Kérem ez a mondat nem legyen elfogadott érv az Önök részéről.

 

ÖSSZEFOGLALÁS 

A szigetelési technológiák és a technika fejlődése ellenére rögzíthető, hogy a megbízhatóságot leginkább meghatározó, döntő „eszköze” maga a szigetelést tervező, a szigetelő, a szigetelés vízhatlansága, az ő szaktudásuk, felkészültségük, lelkiismeretességük függvénye, ahol az „emberi tényező” szerepével tovább csökkenthető a rossz szigetelések átlaga.